image003.jpg
Hírlevél
2011. augusztus
Specialistáink
Hírlevél regisztráció
×
×
×
A × jelölésű mezők kitöltése kötelező!

Ha a levelező rendszered nem jeleníti meg rendesen ezt a hírlevelet, klikkelj ide!


Kedves Olvasónk!

Rendhagyó hírlevél konferencia után. Ez következik most. Rendhagyó, mert melléfűzöm azokat a gondolatokat, amelyek a történtek kapcsán eszembe jutnak.

Már áprilisban elkezdődött a készülődés. És rögtön jött a nagy kérdés: menjünk-e előbb, és szervezzünk-e programokat, vagy csak a konferenciára utazzunk? A repülőjegy így is-úgy is egy. Akkor menjünk előbb. Jó, hova, mennyiért, és ki szervezi? Ez utóbbi költői kérdés. Ez is rendben, értek a szóból, megszervezem. Július 2-án átrepülünk az óceánon, és helyi idő szerint délután 5 körül, fitten, vidáman bevesszük Long Beachet. Az időjárás szuper, a mangó ízletes, a szoba légkondicionált. Mi kell még? Hát, a listánk elég hosszú.

Másnap a Queen Mary óceánjáró luxusát csodáljuk. Taxival járunk a városba, mert ha már egyszer lúd, legyen kövér. A Queen Mary lenyűgöző. Valódi közlekedési eszköz volt, nem kiránduló hajó. Aki Európából az „Új világ” felé indult, vagyoni helyzetétől függően, különböző elhelyezési kategóriák között választhatott. Ellátás, és szórakoztatás is eszerint. A II. világháború alatt aztán a hajót is „besorozták”. Csapatszállító hajó lett, tábori kórházzal. Ma elegáns szálloda, luxussal és csillogással. Persze a marketing jól működik. Ha kombinált jegyet veszel megnézheted a hajó „szellemét” is, mert legyünk őszinték: mit ér egy angol hajó szellemek nélkül. Nem hagyjuk ki. Mint ahogy a ráadásként járó Óceániárumot sem. (Ezt a szót a helyesírás ellenőrző kilőtte, nem csodálom.)

Mire mindennel végzünk, igencsak megéhezünk és a gyönyörű Seashore Village egyik hangulatos éttermében vacsorázunk mind, és innen is taxival megyünk haza. Az étterem tele van, várni kell. Hova szeretnénk ülni, kérdezi a pultos: kint vagy bent? Oda, ahol előbb jutunk asztalhoz. Negyedóra, és szépen megterített asztalhoz vezetnek minket. Míg várunk a vacsorára, értékeljük a napot, és szárnyashajó jegyünk birtokában megtervezzük a másnapi Santa Catalina szigetre teendő kirándulást.

És felvirrad a szép nap, irány a sziget! Kell még fényvédőkrém és sapka. Aki nem hozott, az este szomorú volt. Az út 75 perc, csak úgy hasítjuk a habokat. Hajmeresztő fényképek készülnek, és a kis cserkészek lelkesedésével szállunk partra.

Július 4-ét írunk, az amerikai Függetlenség napját. Felvonulás, pompon lányok, zászlólengetés és sok-sok fénykép. Majdnem elfelejtünk ebédelni. Irány a „törzshelynek” számítható büfé a mólón. Remek, friss fish & chips káposztasalátával. Ejtőzés címén 2 órás buszos felfedező útra indulunk. Santa Catalina közös megegyezéssel egyszerre európai és amerikai. Egy biztos: itt annyit kapsz, amennyit fizetsz. A „Santa Catalinán itt a legjobb a fagyi” cukrászdában fagyit veszünk, nem keveset. Csendben elmerengek azon, milyen jó, hogy vannak törzshelyeink, amiket mindig újabb útitársaknak sikerül megmutatnunk. A hajón visszafele mindenki csendesebb, ahogy mondják, kiszívott a nap.

Este hazafelé még beugrom a konferenciás szállodába, hogy majd szerdán lehetőség szerint korán bejelentkezhessünk. Abszolút támogatásra találok. Ez is kipipálva. Este megnézzük a TV-ben az ünnepi műsorral egybekötött tűzijátékot New Yorkból. Nem részletezem, pompás volt.

Kedden jön a szórakoztatóipar egyik fellegvára, az Universal Stúdió. Aki eddig kételkedett, most már biztos benne, hogy Amerikában van. Képzeld el, belépünk a parkba, odajön hozzám két egyenruhás lány (láthatóan statisztikát készítenek), és a következőt kérdezi: ”Hányan vagyunk?” Mondom neki, hogy kilencen. „Írd be, hogy 9 magyar.” szól a társához. Hohó! „Hát ezt meg honnan tudod?”- kérdem. „Ha 2 éve minden nap itt állnál, Te is pontosan tudnád abból, ahogy nézegetnek, rámolgatnak, forgolódnak.” Majdnem kiszalad a számon, hogy Te sem tagadhatod le, hogy amerikai vagy, de a jól neveltség mindent legyőz. (amúgy pokoli unalmas állása lehet) Mi kalandot-kalandra halmozunk, sok kilométerrel a lábunkban térünk haza.

Másnap bepakolunk a Renaissance hotelbe. A többieket útnak indítom a Paul Getty múzeumba, én meg beveszem a könyvesboltot, és a szuper fagyisomat. Nem vagyok önző, másnap meghívom a többieket is, mert ilyen fagyit még biztos, hogy nem ettek. Nyertem. Egyedül is visszamennek.

Szerdán remek estét töltöttünk Mack Atkinson társaságában, szűk körű üzleti vacsorán a Pine Avenue görög éttermében. Büszke voltam a vezető társaimra, ahogy kinyíltak, és célratörő információk után érdeklődtek.

És másnap felvirradt a gyár, a Világközpont és a Múzeum látogatásának napja. El kell mondanom, hogy most tették a legnagyobb hatást rám, pedig – elhiheted – sokszor voltam már mindegyikben. A gyárat mára teljesen belakta a cég. Eddig is lenyűgöző volt a mérete, a termelés kiemelkedő színvonala és a múzeum értékes gyűjteménye. Most azonban minden eddiginél nagyobb hatást tett rám a termelés tempója, a laboratóriumok sokasága és a kísérleti üzem is. Tartalom és forma hihetetlen méretű egységének lehettünk szemtanúi. A múzeum már világhírnévre pályázhat, idei szerzeményei előtt bármelyik országban tömött sorok kígyóznának. Az idegenvezető felkészültsége és profizmusa páratlan volt: a tisztelet, ahogy az ott lévő tárgyakról beszélt, ahogy az újdonságokat bemutatta, figyelte, hogy mi mennyit „vettünk” és szívesen válaszolt a kérdéseinkre. Hiába, két éve nem jártunk itt! Szembetűnő, pozitív változások mindenütt. Ugyanez hatotta át a Konferencia programjait is.

Csütörtökön a workshopok üzenetei friss lendületet hoztak. „Friss, új stílus” – ez az idei üzenet. A legszembetűnőbb változás: Dr. és Mrs. Chen két fős vezetéséből mára hét fős csapat áll a cég élén. A változás látványos, valamennyi Chen gyerek megtalálta a maga szakmai feladatát. Persze ehhez a szüleik tudatos terelgetése, felkészítése kellett. Mindnek szakirányú diplomája van. Wendy a marketinganyagokért és a honlapért felel, Sunny a napi operáció, és minden szervezési feladat gazdája. Rubin sport és rehabilitációs szakvizsgájával orvosként erősíti a szakmai munkát, Eric biokémikusi diplomájával máris dolgozik Dr. Chennel, végül Jonathan számítástechnikai és programozói végzettségével állt munkába. Első lépésként máris megváltozott a Sunrider honlapjának főoldala. (biztos észrevetted) „Friss új stílus”, ahogy a konferencia fő üzenete mondta. A mindent átható változásokhoz azonban idő kell, több év, ahogy Jonathan mondta. Természetesen megfelelő csapat segíti a munkájukat.

A workshopok egyikén Don Caster, a tőle megszokott következetességgel mondta el, hogy a Sunrider háza táján is új szelek fújnak. Meg kell szoknunk, hogy mi sem maradunk ki a világban zajló folyamatokból.

Dr. Chen elmondta, hogy a jövőben két fronton várható harc: az egyik az energia, a másik az élelmiszer- ivóvíz területén. Árrobbanás várható, de az egészséges élelmiszernek soha nem látott, nagy jövője van. Egyik kínai gyárában már megkezdte az általa kifejlesztett tészta termelését. Új Sunbar®-t fejlesztett (zab-mazsolás-fahéjas), amelyről minden résztvevőt megkérdezett. Kérdőívet töltöttünk ki, és pénteken sorsolták az érte járó díjat, ami nem egy doboz új Sunbar® volt, hanem egy Apple iPad. Ez is az új idők, új szelét mutatja. Ez a generáció nem jegyzetel sokat, hanem azt mondja:”Mutasd meg!”. A Sunrider internet megjelenéséért felelős Jonathan elmondta, hogy tervei között szerepel az okostelefonra való kiterjesztés is. (Előttem ült egy olyan 60-65 év körüli hölgy, akinek a marketing tervről alig volt fogalma, de az iPad aktív felhasználója volt. Csak néztem.)

Szóval, vagy felvesszük a ritmust, vagy lemaradunk. Az anyagi eszközök hiánya nem lehet akadály. A hozzáállás a különbség. Ők bármikor, bárkivel, bárhol nyugodtan és természetesen beszélnek a Sunrider-ről. Nem görcsölnek. Csak eszik, isszák és beszélnek róla. De azt szüntelenül. Az amerikai ember bárhol van, azonnal kapcsolatot teremt. Ezt szó szerint értsd. Mindenki beszélget Veled. A szálloda portáján, a boltban és útközben a taxis is. Mindenki. Kevesebbet ígérnek, és többet adnak. Adnak és törődnek. Igyekeztem megfejteni a titkot. Az életszemléletükben rejlik. Alapvetően pozitívabbak. Jó, most mondhatod, hogy könnyű nekik, mennyivel többet keresnek. Lehet, de a Sunrider-ben világszerte teljesen egyforma a marketing.

Amúgy, ha a hírekkel is tisztában vagy, hallhatod, hogy Amerikában is vége a jóléti államnak. Ők a Sunrider-ből keresnek plusz jövedelmet. Találnak. Határozott elképzeléseink alakultak ki arról, hogyan lehet lépésről lépésre megszerezni az áhított plusz pénzt.

Amíg mi csütörtök este a megszokott Group Direktori Party-ra mentünk, addig a csapatunk elment világot látni a Bonaventure Hotel 35. emeletére. Onnan nézték a kivilágított Los Angelest, azt mondták, megérte. A Group Direktori Party-n találkoztam a régi barátokkal. Mind ott voltak. Van, akivel 1994 óta ismerjük egymást. 17 év. Remekül néznek ki, hangulatuk a régi, a teljesítményük is. Kézen fogva hozzák a fiatalokat, akik a színpadon bizonyítanak. Mindenki halad. A következő generáció náluk is, nálunk is szerepet kér és kap. Nagy beleszólást nem engednek a munkájukba, de a Chen szülők nem is akarnak. Szombaton a hivatalos közgyűlésen Jacsó Gizella hozza a magyar zászlót. Szívszorító pillanat. Többször vittem a zászlót, pontosan tudom, hogy ezt érezhetik az olimpikonok a dobogó legfelső fokán a himnusz közben. Istenem, ha ezt Te is megéreznéd!

Agyon jegyzetelem magam, és rájövök, régi generáció vagyok. Nekem még a papír a mindenem. Pontosabban, volt eddig. Na, majd ezentúl! Váltok. Internetes eszközöket keresek.

A Gála vacsora és a műsor szokás szerint levesz a lábamról. Olyan tökéletes dublőrök énekelnek, hogy először elhiszem, magát Celin Dion-t látom és hallom. Nem baj, elengedtük magunkat és jól szórakoztunk. Vasárnap még bedobtunk egy kiruccanást a tengerparti Santa Monicára, felültünk az óriáskerékre, élveztük a kilátást. Sétáltunk a hírességek utcáján Hollywoodban, és persze ebédeltünk még egy jót a Fish Kingnél. Mondjam, vagy ne, hogy volt még egy búcsú fagyi? Estefele buszba ülünk és irány a reptér. Már az otthoniak járnak a fejünkben. Szilvesztert nyaggatjuk az újdonságokért. Megígéri. A többi már a mi dolgunk. Leszállunk. Bőröndünk megvan, mélyén az új termékekkel, egy évig biztosan nem halványuló emlékeinkkel és boldogan öleljük magunkhoz szeretteinket.

Jövőre Veled ugyanitt, mert 30 évesek leszünk és ugyanott fogunk ünnepelni. Csak rajtad múlik!


Üdvözlettel a szeptemberi viszontlátásig:

dr Barta József és Edina


Ui: Ne csak olvasd, csináld is!


A hírlevélben megjelent írások helyességéért felelősséget nem vállalunk, s azok semmiben nem képviselik a Sunrider International, vagy a Sunrider Hungary Kft. üzlet vagy termékpolitikáját.
1125 Budapest, Trencséni u. 33/b - Telefon: (1) 35 57 548
A&B Professio Kft. © Minden jog fenntartva.
A weblap a WEB-SET rendszeren üzemel. Készítette a BIT-Hungary Kft.